1758-ban jelent meg az első magyar nyelvű, rövid életrajz Kalazanci Szent József életéről. A Stefano Terzoli firenzei piarista eredetileg olasz nyelven, 1747-ben megjelent kis könyvecskéjében tíz történetet ír le Kalazanci Szent József életéből, aki akkor még boldoggá avatása előtt állt. A könyvecskét a piarista iskolákban tanuló ifjúság okulására szánta, tehát minden történethez rövid erkölcsi oktatási is fűzött, továbbá képeket is mellékelt.

Gutenberg Bibliája nem csupán a keresztyénség fő műve, hanem európai művelődéstörténet egyik legfontosabb mérföldköve is. A magyar protestánsoknak Károlyi Gáspár Vizsolyi Bibliája ugyanazt jelenti, mint az európai emberek számára Gutenberg-Biblia. Vajon tulajdoníthatunk katolikus szempontból ugyanilyen jelentőséget Káldi György bibliafordításának? S egyáltalán biztosak lehetünk-e benne – minthogy a szakirodalom ezt meg is kérdőjelezte –, hogy az egész bibliafordítás Káldi György munkája?

Könyvtárunk egyik legértékesebb nyomtatványa Török császárok krónikája néven ismert a szakirodalomban. Az 1597-ben keletkezett, szerző megjelölése nélkül kiadott művel kapcsolatban felmerült, hogy Tinódi Sebestyén egy elveszettnek hitt műve lehet, de tényleges szerzője Baranyai Decsi János (1560 k.-1601. május. 15.). A mai napon elhunyt humanista tudósra, az első magyar közmondásgyűjtőre e munkájával emlékezünk.

Mára a 16. századi csillagászat összeforrt Kopernikusz nevével, 1543-ban megjelent Az égi pályák körforgásáról szóló műve alapjaiban változtatta meg a világ elrendezéséről alkotott nézeteinket. A 16. század csillagászati sikerkönyve azonban Petrus Apianus Cosmographicus liber című munkája volt. 1524-ben jelent meg először, a 16. század végéig 40 kiadása ismeretes, latin mellett franciául (1544), hollandul (1545) és spanyolul (1548) is megjelent. A későbbi kiadásokat Gemma Frisius szerkesztette. Könyvtárunkban egy spanyol, 1575-os kiadást őrzünk.

„Ki tájékoztatna engem magyar írásokról és szerzőkről? Nem tudok senkiről, aki erre vállalkozhatna. De nem is hiszem, hogy bárki is fog írni erről a témáról, avagy valami különlegeset írhatna, hiszen a magyarok mindig is olyan természetűek voltak, hogy többre becsülték a jó lovat s a fényes szablyát egy érdekes könyvnél” – írta 1708-ban Jakob Friedrich Reimann hallei tudós.

„A pesti partra nem ajánlatos napsütésben menni... Ez a part téli estéken szép, amikor csak piarista tanárok járnak rajta, kettesével. Csak mennek, nagy reverendasuhogtató titokzatos lépésekkel, a rendházból el, az Országház felé ..." – írta Szerb Antal Budapesti kalauz Marslakók számára című kisregényében. A 77 éve meghalt piarista öregdiákra emlékezünk ezen rövid művén keresztül.

A magyar kultúra napját Kölcsey Ferenc Hymnus című versének megszületésekor – egész pontosan a kézirat tisztázásának a dátumán – január 22-én ünnepeljük. A vers 1823-ban íródott, de csak 1989 októberében iktatta törvénybe az országgyűlés, hogy „a Magyar Köztársaság himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével.” Nemzeti himnuszunk kanonizálódási folyamatának néhány mozzanatát mutatjuk be az alábbiakban könyvtárunk néhány dokumentumán keresztül. Milyen szerepet játszottak ebben piarista öregdiákok?

„Íme, megjött a Fejedelem, az Úr: királyság, hatalom és uralkodás ékesítik őt. Isten! Add át ítéletedet a királynak, igazságodat a király fiának.” (Vízkereszt ünnepi miséjének introitusa)

Karácsony a Concordantiae caritatisban

Az ünnepi fények, előkészületek és ajándékvásárlási láz közepette ma is keressük azokat az elmélyülési lehetőségeket, elmélkedéseket, melyek karácsony titkának a megértését és megélését segítik. Könyvtárunk egyik kódexének, a Concordantiae caritatisnak segítségével azt járjuk körbe, hogy egy ciszterci szerzetes miként próbálta feltárni karácsony misztériumát 14. századi közönségének.

„A világnak Javítója
Embereknek Megváltója,
Neked szól a madárének,
Szép énekünk fogadd, kérlek.
Örül minden teremtményed,
Elhoztad az üdvösséget”

Egy piarista betlehemes játék

Carmen bucolicum, sive ecloga (Podolin, 1729–1738)